TOPs & Tails

La Carioca. Caricas loves Rio like me. Carioca is a type of personality. Cariocas love beach, sun, sea and parties. Carioca people invented some sports. Cariocas are credited with creating the bossa nova, mpb, samba and funk carioca. I' think you don't have to born in Rio to be a Carioca. All you have to do is relax into the city lifestyle, and soon you will become one. I hope you like my tumblr site! English is not my mother language.. but I try to do my best. Love. Kata
>
~ Tuesday, August 26 ~
Permalink
lacarioca:

Egész napok múlnak el itthon, egyedül, fojtogató csendben. Néha már betegesen szuggerálom a telefont, hogy valaki hívjon, beszéljen hozzàm, legyen már rám kíváncsi. Teljesen mindegy miről, csak beszéljen és emberi szót halljak. Reggeltől estig a róka vagyok, a Kishercegből. Várom. Egész álló nap. Aztán hazaér, kiül a teraszra és én félek.. Talán csendre vágyik a munkanap után. Csak botladozom utána, mint egy árnyék. Egy hülye kis szellem. Otthonról dolgozni, olyan mintha háziőrizetben lenne az ember. Piszkosul kemény. Azután amikor hazaér Ákos, csak topogok tanácstalanul. Soha nem tudom mit tegyek, nem akarom csesztetni, megmondani mit csinàljon egy nehéz munkanap után. Igazából egy héten 5 napot kell mindig valahogy túlélnem. Hogy mennyire fáj az érintés, a szavak hiánya? Kegyetlenűl. Próbálom most azt nézni én mit adok és nem azt, mit kapok. Ez segít picit de amúgy olyan nehéz újratermelni az erőmet. Így egyedül

Hidegzuhany volt a vàlaszod

lacarioca:

Egész napok múlnak el itthon, egyedül, fojtogató csendben. Néha már betegesen szuggerálom a telefont, hogy valaki hívjon, beszéljen hozzàm, legyen már rám kíváncsi. Teljesen mindegy miről, csak beszéljen és emberi szót halljak. Reggeltől estig a róka vagyok, a Kishercegből. Várom. Egész álló nap. Aztán hazaér, kiül a teraszra és én félek.. Talán csendre vágyik a munkanap után. Csak botladozom utána, mint egy árnyék. Egy hülye kis szellem. Otthonról dolgozni, olyan mintha háziőrizetben lenne az ember. Piszkosul kemény. Azután amikor hazaér Ákos, csak topogok tanácstalanul. Soha nem tudom mit tegyek, nem akarom csesztetni, megmondani mit csinàljon egy nehéz munkanap után. Igazából egy héten 5 napot kell mindig valahogy túlélnem. Hogy mennyire fáj az érintés, a szavak hiánya? Kegyetlenűl. Próbálom most azt nézni én mit adok és nem azt, mit kapok. Ez segít picit de amúgy olyan nehéz újratermelni az erőmet. Így egyedül

Hidegzuhany volt a vàlaszod


3 notes
reblogged via lacarioca
Permalink
Egész napok múlnak el itthon, egyedül, fojtogató csendben. Néha már betegesen szuggerálom a telefont, hogy valaki hívjon, beszéljen hozzàm, legyen már rám kíváncsi. Teljesen mindegy miről, csak beszéljen és emberi szót halljak. Reggeltől estig a róka vagyok, a Kishercegből. Várom. Egész álló nap. Aztán hazaér, kiül a teraszra és én félek.. Talán csendre vágyik a munkanap után. Csak botladozom utána, mint egy árnyék. Egy hülye kis szellem. Otthonról dolgozni, olyan mintha háziőrizetben lenne az ember. Piszkosul kemény. Azután amikor hazaér Ákos, csak topogok tanácstalanul. Soha nem tudom mit tegyek, nem akarom csesztetni, megmondani mit csinàljon egy nehéz munkanap után. Igazából egy héten 5 napot kell mindig valahogy túlélnem. Hogy mennyire fáj az érintés, a szavak hiánya? Kegyetlenűl. Próbálom most azt nézni én mit adok és nem azt, mit kapok. Ez segít picit de amúgy olyan nehéz újratermelni az erőmet. Így egyedül

Egész napok múlnak el itthon, egyedül, fojtogató csendben. Néha már betegesen szuggerálom a telefont, hogy valaki hívjon, beszéljen hozzàm, legyen már rám kíváncsi. Teljesen mindegy miről, csak beszéljen és emberi szót halljak. Reggeltől estig a róka vagyok, a Kishercegből. Várom. Egész álló nap. Aztán hazaér, kiül a teraszra és én félek.. Talán csendre vágyik a munkanap után. Csak botladozom utána, mint egy árnyék. Egy hülye kis szellem. Otthonról dolgozni, olyan mintha háziőrizetben lenne az ember. Piszkosul kemény. Azután amikor hazaér Ákos, csak topogok tanácstalanul. Soha nem tudom mit tegyek, nem akarom csesztetni, megmondani mit csinàljon egy nehéz munkanap után. Igazából egy héten 5 napot kell mindig valahogy túlélnem. Hogy mennyire fáj az érintés, a szavak hiánya? Kegyetlenűl. Próbálom most azt nézni én mit adok és nem azt, mit kapok. Ez segít picit de amúgy olyan nehéz újratermelni az erőmet. Így egyedül


3 notes
~ Wednesday, June 18 ~
Permalink

A feledésben van a jövő

Azt mondják a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve.
Aztán az ember belebotlik olyan mondatokba, hogy rosszul szeret.
Tényleg lehet rosszul szeretni?

Arnon Grunberg fejtegette már ezt már a Tirza című regényében, hogy milyen is az amikor az igyekezet tud szánalomra méltó lenni. Hogy írjuk feketére a sorsunkat, életutakat az önámítással és önsajnálattal, jó szándékú hazugsággal, folytonos reménykedéssel. Felveti azt a kérdést, hogy ugyan ki nem csalta a valóságot kisebb, vagy nagyobb mértékben? Aztán rádöbbenünk, csak magunkat tudjuk megcsalni, magunknak tudunk igazán hazudni.


Milyen kultúra gyermekei vagyunk mi?
Cumisüveggel csepegtetik belénk a hazugságot jó szándékból, kíméletből. Mintha ez lenne az egyetlen járható út. Belenövünk a kegyes csúsztatások világába, a nyugtalanító szülői suttogásba és értékrendünk része lesz az empátiával felcímkézett hazugság és mire felnövünk már észre sem vesszük amikor kiszínezzük a fekete-fehér képeket. Árnyalunk, szépítünk, akár a fotós a fényképeket, igyekszünk kiretusálni a nem tetsző ráncokat, életlenyomatokat, bármit ami árulkodna arról, hogy az élet nem tökéletes és hozzátartoznak a nehézségek, az áldozatok, és a világ nem csupán szépség és ragyogás.

Olyan kultúra gyermekei vagyunk, melyben a legtöbben tudattalanul ráérzünk a társadalmi konvenciókra, megtanuljuk a fehér középosztály alaptéziseit, szerepköreit. Aztán megtanuljuk összekötni önmagunk védelmét a kegyes kímélettel, rossz jegyeket szerzünk és nem akarunk elszomorítani, összetörjük a családi nippet és a macskára fogjuk, kirúgnak a munkahelyünkről mert ostoba a főnök, csalunk és félrelépünk mert a párunk nem törődött már velünk talán ő is megcsalt, mert sok volt a bor, mert a fene se tudja miért, de olykor megőrülünk… és máris zseniálisan önigazolunk, ártatlanok vagyunk, mert ezt akarta látni mindig mindenki, mert az első perctől kezdve tudtuk milyen gyereket akartak, vágynak a szüleink, a tanítónéni majd később milyennek kell látnia a főnöknek, a barátainknak, a szomszédnak, a férjünknek vagy feleségünknek és bezárjuk a kört azzal, amilyennek mutatjuk magunkat a gyermekeinknek. Aztán beindul a spirál és elképesztő dolgokra leszünk képesek…

Az elpusztult aranyhörcsögöt titokban újra cseréljük, napokig keressük az elveszett plüss kiköpött mását, Mikulást, nyuszit, Jézuskát és szerető házaspárt játszunk, aztán felháborodottan üvöltünk, nevelünk, sarokba állítunk, amikor a gyermek kivágja a hisztit, hogy a tökéletesre beállított világ mégsem az és az arcába toljuk ordítva a valóságot, hogy tanulja meg az élet nem fenékig tejfel.
Elmegyünk együtt a nagyszülőkhöz,együtt vagyunk a barátokkal, társaságba járunk ahol idilli csoportképet alkotva Oscar díjas alakítással játszuk az elvárt szerepet. Ha mindezt gyermekeinkkel tesszük tökéletesen megtanulják tőlünk, hogyan kell álarcot hordani és olyan sikeresen alakítani, hogy elismerést, szeretetet, megbecsülést söpörjenek be.
Mert mindannyian meg akarunk valahol valaminek, valakinek felelni hol azért, hogy boldoggá tegyük, hol azért, hogy munkát kapjunk, hogy befogadjanak.. ezernyi okból kifolyólag.

Kemény munkával építünk kártyavárakat és amikor ezek összeomlanak nem értjük miért omlik ránk a világ minden dühe, miért fütyülnek ki minket az élet színpadáról, hiszen mi jót akartunk, csak tettük amit mindenki tesz, nem akartunk bántani, nem akartunk fájdalmat és csalódást.


Ezen ponton ráeszmélünk, hogy a kíméletből történő hazugság is hazugság, hogy amit mi a szeretet jegyében tettünk, azt egy másik ember megélheti másként is. Amolyan kicsi fügefa alatti megvilágosodás ez, amikor mérleget vonunk, tükör elé állunk, érezzük azon az úton melyen eddig haladtunk nincs tovább. De nem tudod még hogyan tovább és akkor egyszerűen csak elindulsz valamerre, ahogy tette Forrest Gump…
…benyomsz egy Kasabian számot, és csak mész-mész tovább, és hagyod, hogy az erős, “nekemmindenmindegydemegyektovább” éned csak meneteljen, és te már csak lebegsz valahol ott,  legbelül, önmagadban. A tükörben elcsigázott, elkenődött énedet látod, romosnak és széthullottnak érzed magad és véglegesen elveszettnek. De kell ez a sötétség, hogy majd értékeld a fényt, kell a rombolás, melyből újjá fogsz születni.
Később egyszerűen képes leszel megmondani a környezetednek ha rossz napod van, nem akarsz már másnak látszani, mint aki vagy, annyira elfogy az erőd, hogy semmi energiád nem marad szuper-anyut vagy –aput játszani a gyermekeid előtt és ebben az irtózatosan mély nihilnek megélt állapotban fogod valójában az igazi énedet megtalálni és a legerősebb alapokat lerakni, a legszerethetőbbé válni, mert végre emberi leszel, a magad sebezhetőségével, esendőségével, valódi őszinteségével.

A legfontosabb kérdés, ami gyakorlatilag szétfeszíti az agyam – a halántékom lüktet, kissé tombol a bensőm –, mindannyiunk élete szerepjátszás? Vajon minden szerep ki van osztva? Anya, apa, gyerekek, szomszédok, étteremben ücsörgők, utcán sétálók, stb. Úgy élik úgy éljük a mindennapokat, ahogy a forgatókönyv kívánja? Csudát. Merem remélni, hogy nem. Ez a Grunberg fiú tett róla, hogy megkérdőjelezzem saját életem történésit. De így van ez jól, gondolkodásra késztet az író úr, csak ne fájna ennyire…

Keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy a párja, környezete, családja, barátai veszik a bátorságot és szembesítik elkövetett hibáival, félrecsúszott életével. Nehéz mit kezdeni ezekkel a kritikákkal mert tanácsokat, megoldásokat nem csomagolnak mellé, mint a matek gyakorlókönyv végére.
A magam részéről az elmúlt egy évben elég nagyokat botlottam meg a saját lábamban azon a jó szándékkal kikövezett úton, amely egyenesen a pokolba vezetett és csak rombolást hozott. Azt gondoltam szeretni csak jól lehet, miközben rosszul szeretve lehet a leghatékonyabban pusztítani.
Ha belegondol az ember, ez őrület, márpedig az őrületre nincs jobb válasz egy mosolynál.


Katus


1 note
~ Thursday, May 16 ~
Permalink
Yesss

Yesss


1 note
~ Sunday, April 14 ~
Permalink
Tony & Guy Fashion Week Budapest - 13/04/2013- Palazzo Dorottya
USE unused Autumn/Winter Collection.Photo: Kata Tumbász

Tony & Guy Fashion Week Budapest - 13/04/2013- Palazzo Dorottya

USE unused Autumn/Winter Collection.

Photo: Kata Tumbász

Tags: Autumn/Winter Collection. Fashion Week Budapest USE unused Palazzo Dorottya Budapest fashion Tony&Guy Fashion week beauty fashion tumbász kata
1 note
Permalink
Fashion Week Budapest - 13/04/2013 - Palazzo DorottyaUSE unused backstagemake upPhoto: Kata Tumbász

Fashion Week Budapest - 13/04/2013 - Palazzo Dorottya
USE unused backstage
make up
Photo: Kata Tumbász

Tags: USE unused Fashion Fashion Week Budapest backstage budapest fashion week make up beauty fashion show Hungary style tumbász kata
1 note
Permalink

Fashion Week Budapest - 2013 - Palazzo Dorottya

USE Backstage
Photo: Kata Tumbász

Tags: Fashion Week Budapest USE divatbemutató fashion week backstage fashion week 2013 budapest tumbász kata make up beauty
1 note
~ Tuesday, March 26 ~
Permalink
Így így csak most olyan mélyen

Így így csak most olyan mélyen


~ Friday, January 11 ~
Permalink
The kiss

The kiss

Tags: kiss love fashion
1 note
Permalink
Say YES for RED!

Say YES for RED!

Tags: red dress elegance style fashion blond woman
3 notes
Permalink
Buon Giorno!

Buon Giorno!

Tags: blond woman black cat fashion morning time breakfast coffee style
1 note
Permalink
Look back

Look back

Tags: model beauty fashion style black and white
6 notes
Permalink
Elegance is an attitude. 

Elegance is an attitude. 

Tags: elegance fashion dress woman menta
7 notes
Permalink
Do you love to feel the silk touch on your skin?

Do you love to feel the silk touch on your skin?

Tags: silk style fashion lifestyle woman beautiful
1 note
Permalink
The moment, what you never forget

The moment, what you never forget

Tags: moment woman and man details fashion
1 note